Nem gondoltam volna, hogy én, aki csak az msn-hez, az iwiwhez, a myviphez és egyéb hasonló oldalakhoz ért, egyszer blogot fogok írni. Eljött ez a pillanat is...

A lényeg, dióhéjban; 19 éves leszek augusztus közepén, egy 5 osztályos szakközépiskolába járok (jövőre érettségi :S). 172 cm vagyok, és ehhez (most) 60kg. Kb tavaly október óta kezdtem el a fogyókúrák után "érdeklődni". Úgy kezdődött, hogy valami vírust kaptam el, ment a hasam, hánytam 1 héten keresztül egyfolytában, nem tudtam enni semmit... Lefogytam 3-4kilót. 1hét alatt. Csak aztán meggyógyultam és visszahíztam az egészet. Ekkor nézegettem fogyókúrák után, először is úgy kezdtem, hogy számolgattam a kalóriákat. Unokatestvéremnek akkor még volt edzőterme és tisztában volt a fogyókúrás témával. Megbeszéltem Vele, hogy fogyni szeretnék, mert elég nagy a fenekem és a combom. (Más testrészemmel fogyás szempontjából nem volt gondom.) Mondta, ha odafigyelek mit eszem, 1900 kcal-nál többet nem eszem, és járok edzeni heti minimum 3x, fogyni fogok. Teltek a napok, ettem amennyit mondott, jártam edzeni, nem fogytam. Sőt, egyre kövérebbnek láttam magam. Elkezdtem a 90 napos diétát, a kenyeret próbáltam elhagyni, amennyire csak tudtam, és emellett valamivel kevesebbet is ettem. Ez volt áprilisban. Időnként szoktam csinálni magamról fehérnemüs képeket, hogy hogy is nézek ki, milyennek is látnak az emberek... (A tükröt utálom, ott kövérnek látom magam, a képeken viszont valamivel reálisabb képet látok.) Elkészültek a képek, felkerültek a gépre és borzasztó volt látni, hogy sajnos a tükör nem hazudott. Hatalmas combom, hatalmas fenekem, nagy hasam és emellett kicsi mellem volt. Utáltam magam, utáltam, ahogy kinéztem, semmi önbizalmam nem volt. Legbelül. Az embereknek viszont teljesen mást mutattam. Én voltam az a magabiztos, "csinos", mosolygós lány, akit nagyon megnéztek és kedvesnek tartottak.. Tudták, hogy fogyókúrázom, pedig (szerintük) semmi szükségem rá. Én viszont egyre büszkébb voltam... Június elején, testnevelés óra előtt az öltözőben 2-3 osztálytársam, nagyon meglepődve nézett rám. Mondták, hogy milyen sokat fogytam, milyen jól nézek ki... És itt követtem el a legnagyobb hibát. Elbíztam magam, nem néztem tükörbe és elkezdtem megint enni. Rengeteget... Napi 1000 kcal csak édesség, emellett pizza, sült krumpli, hot-dog... sok egészségtelen, hízlaló kaja. Borzasztóan éreztem magam. Június 30-án elkezdtem írni egy "fogyókúrás naplót", aminek az volt a lényege, hogy leírtam az adatokat az első oldalra, a következő oldalakra pedig minden nap leírtam, mit fogok ill. mit ettem.
Csak egy kis ízelítő az adatokból:
Magasság: 172cm
Súly: 62kg
Mellbőség: 90cm
Derékbőség: 70cm
Csípőbőség(csípőcsontnál): 90cm
Csípőbőség(fenéknél): 100cm
Combkerület: 55cm.
Ezt a "naplót" július 12-én írtam utoljára. Utána ismét elkezdtem zabálni, szó szerint. Nem voltam pedig éhes, mégis ettem. Egyfolytában... tévénézés közben, számítógépezés közben, éjszaka, reggel, délben, este, a nap 24 órájában csak ettem. Természetesen visszahíztam, amit nagy nehezen leadtam, sőt, a legsúlyosabb 67kg voltam. Ekkor határoztam el megint, hogy ez nem mehet tovább. Kb több, mint 1 hete, nagyon kevés kalóriát fogyasztok, olyan max 500 kcal. (Ez nagyon max, rosszabb napokon érek el idáig, általában 200-300 kcal-t.) Nagyon jól bírom hál'istennek, néha rámjön a zabálhatnék, de tükörbe nézek és egyből visszaülök és nem eszem.
Most 60kg vagyok. Mai napon kb 300 kcal-t ettem, de nem szédülök, nem vagyok rosszul, semmi bajom nincs. A vérnyomásom viszont alacsonyabb az átlagnál (94/58 pulzus 67), ha hirtelen felállok előfordul, hogy megszédülök és fekete foltokat látok, de ez csak pár pillanat, utána minden rendben.

Gondolom, most azt kérdezitek, miért csinálom ezt, miért nem békélek meg magammal, és vajon mi válthatta ki ezt belőlem... Igazából rengeteg problémám van, amiket nem szivesen írnék le... de nagy vonalakban: a "családom" nem olyan család, amit egy 18 éves lány elképzelne magának, én sem ilyet képzeltem magamnak kisebb koromban. Édesanyám meghalt, mikor 14 éves voltam, testvérem értelmi fogyatékos, nagyon sok segítségre van szüksége, Apa dolgozik, a két mama az, aki vigyáz a tesómra. Testvérem, nagyon sokszor kiborít idegileg, sőt, lehet mondani, hogy az egész család. Egyedül a barátomra számíthatok, akivel már közel 2 éve együtt vagyunk.

Elsősorban magamnak szeretnék megfelelni, ha tükörbe nézek szeretnék egy gyönyörű, karcsú, vékony, magabiztos lányt látni... Aztán szeretném, ha a barátom is szépnek látna, szép vékonynak és szeretném, ha büszke lenne rám...

Remélem, idővel, el fogom érni, amit szeretnék. A testem az egyetlen dolog, amin változtatni tudok az életemben... :(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.